A tavalyi tél tanulsága: mikor nem elég a mézes tea

köptető

Karácsony előtti hetekben nálunk hajnali négykor kezdődik a nap, és ilyenkor a műhely és az udvar között naponta ötvenszer fordul az ember. Bent harmincfokos meleg van a sütőktől, kint mínusz kettő. A tavalyi szezont végig ebben a huzatban csináltam végig, és december közepén elkezdtem köhögni.

Először fel sem tűnt, mert az a fajta reggeli krákogás volt, ami a kávé után elmúlik.

Aztán karácsony után már este is köhögtem, és az a legrosszabb, amikor éjjel kettőkor ülsz fel az ágyban, mert nem tudod abbahagyni. Aki dolgozott már ünnepi hajrában, az tudja, hogy ilyenkor nem lehet betegállományba menni. Nincs, aki átvegye a bejglit meg a rendeléseket, tehát mész tovább, és megiszol még egy mézes teát.

Visszanézve pontosan tudom, hol rontottam el. Négy hétig kezeltem tünetként azt, ami már régen nem volt egyszerű tünet, és nem néztem meg egyetlen dobozon sem, hogy mi mire való. A polcunkon volt egy szirup, amit valaki hozott, és abból ittam, mert az volt kéznél.

Januárban, amikor végre becsukott a cukrászda két napra, leültem a konyhaasztalhoz, és utánaolvastam.

Egy szakmai fórumon, ahol cukrászok és pékek beszélgetnek, valaki pont ugyanezt írta le a saját teleként, és a hozzászólások között akadt egy nagyon józan mondat. Valaki azt írta, hogy a köhögés nem egyféle, és nem mindegy, mit vesz hozzá az ember. Ez engem meglepett, mert addig azt hittem, hogy ami köhögésre való, az mind ugyanaz.

Ekkor kezdtem el megnézni, mi kapható egyáltalán. A prevenciopatika.hu felületén találtam meg először rendezett formában, hogy a témának saját kategóriája van, 38 tétellel. Nem a mennyiség fogott meg, hanem az, hogy a leírásokból végre láttam a különbséget a szirupok, a pasztillák és a cseppek között.

Sok mindent megnéztem. A Dr. CHEN Kohoflu szirup C-vitaminnal 150 milliliteres kiszerelése szimpatikus volt, de találtam más formulát is: ott volt a Herbal Swiss Medical pasztilla 12 darabos csomagja. Emellett még a Tussirex Night szirup 120 milliliteres üvege gondolkodtatott el Persze az árak mindenhol fel voltak tüntetve, ahogyan a legfontosabb tudnivalók is a termékekkel kapcsolatban.

Ami viszont ennél is többet ért: a hatóanyag szerinti szűrés. Így láttam, hogy vannak növényi alapú termékek, és vannak egészen más felépítésűek, tehát nem egy nagy közös kalapról van szó. A köptető kifejezést addig én is gyűjtőnévként használtam mindenre, ami köhögésre való, pedig nem az.

Amit még megjegyeztem magamnak: a prevenciopatika.hu oldalán a gyerekeknek szánt készítmények külön kategóriákban futnak, és ez nálunk a műhelyben is hasznos lett, mert többünknek van kisiskolás gyereke. Nem ugyanaz a doboz kerül a táskába, mint ami a felnőttnek való.

A rendelést utánvéttel kértem, mert a hajnali műszak mellett így volt a legegyszerűbb.

Mielőtt viszont bármit bevettem volna, elmentem a patikába, és megmutattam, mit vettem. Elmondtam, hogy meddig tart már a köhögés, és a gyógyszerész pontosan azt kérdezte vissza, amit magamtól nem kérdeztem meg: milyen jellegű, száraz vagy sem, és van-e mellette láz. Utána javasolta, hogy menjek el orvoshoz, mert négy hét után ez már nem az a történet, amit otthon kell megoldani.

Elmentem, és jól tettem.

Idén a szezon előtt csináltam két dolgot. Az egyik, hogy az udvarra vezető ajtó mellé feltettünk egy fogast, és ott lóg egy vastag kabát, amit két másodperc felvenni. A másik, hogy a műhelyben lévő gyógyszeres dobozt kipakoltam, és ami lejárt vagy címke nélküli volt, azt kidobtam. Ez a kettő együtt többet ér, mint bármi, amit január közepén kapkodva veszek meg.

A köptető készítmények kérdését azóta nem intézem el egy legyintéssel. Megnézem, mi van a dobozon, megkérdezem a gyógyszerészt, és ha a köhögés nem múlik, akkor orvoshoz megyek, nem a fórumra írok vissza.

A vevők egyébként semmit nem vesznek észre ebből. Ők annyit látnak, hogy reggel hétkor kint van a friss áru a pultban. Nekem viszont a tavalyi tél megmutatta, hogy ez csak addig működik, amíg az ember magára is szán tíz percet. A prevenciopatika.hu oldalán legalább egy helyen végig tudtam nézni, mi létezik egyáltalán, a döntést viszont már nem a képernyő előtt hoztam meg.